bojt_01-01

 

„Miért böjtölünk – kérdik –, ha te meg sem látod, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla?” (Ézsaiás 58, 3a)

 

A böjt nem érdemszerző jócselekedet, nem tudjuk vele manipulálni Istent, nem lesz az adósunk azért, mert most tettünk valamit érte. Ne böjtöljünk azért, hogy jó pontokat szerezzünk Istennél.

A böjt nem önmagunk tökéletesítése, nem vallásos diéta, vagy méregtelenítés. Ne böjtöljünk azért, hogy az akaraterőnket tesztelgessük.

A böjt nem önsanyargatás, nem pusztán valami jóról való lemondás. Ne böjtöljünk azért, hogy nekünk rossz legyen.

Amennyiben azonban nem a teljesítményünkkel, vagy Isten lenyűgözésével vagyunk elfoglalva, a böjtünk segítheti a befelé és felfelé figyelést.

A böjt egy lelki gyakorlat, amikor azért mondunk le valamiről, hogy annak a helyét valami fontosabb vegye át. Húsvétra készülve önvizsgálatot tarthatunk, és megnézhetjük: mit miért teszünk az életünkben? Hol van ott Isten és honnan hiányzik? Ha az életünk tele van, akkor nem tud jobban megtelni Istennel, ha csak valamiről le nem mondunk? Mit tudunk elengedni a következő időszakban, ahhoz, hogy Istenre jobban tudjunk fókuszálni?

Egyes étkezéseinket felválthatják imádságok és az Isten igéjével való táplálkozás? Egy kis monitor-böjt segítene minket jobban az Istenre figyelésben?

Böjtölni nem muszáj, és nincs is sok értéke, ha kényszerből végezzük. De ez az időszak egy újabb lehetőség arra, hogy megvizsgáljuk életünket, és Isten kegyelméről elmélkedjünk.